Sziasztok! Hull a hó és hózikzikzik itt Bécsben. Epp itt van az ido a forró nyári hónapokban kezdődött történet elmesélésének. Sok-sok mindenkinek igertem, hogy irok es kuldok kepeket, hogy az erdeklodok lassak, hogyan alakult a sorsunk az elmúlt immár fél évben. Hazudnék, ha azt állítanám, hogy direkt vártam meg, míg hajdani kollégáim megkapják és megadják az év eleji kötelező értékelésüket, avagy hogy gyermekem kerek honapfordulot unnepeljen - egyszerűen így jött ki, mostanra van időm átnézni az eddigi feljegyzéseket, kiegészíteni őket és megosztani veletek. Júlia születéséről és az utána következő hónapokról lesz szó. Sokakkal már beszéltem azóta és elmeséltem ezt-azt, többé-kevésbé kerek történetet tudhattok magatokénak, de igazából nekem is fontos volt, hogy leírjam az eseményeket és Júliának is fontos lesz egyszer.

Tudjátok, hogy szeptember kozepere volt kiirva Julia, tudjatok, mennyire orultunk es mennyire viccesnek talaltuk, hogy pont az en szulinapom korul erkezik majd. A kérdés az volt, óó, az anya vajon még 30 vagy már 31 lesz-e dede érkezésekor. És hogy micsoda szép szülinapi ajándék lesz ez. Nos, a szülinapi ajándékom valami egész más lett, azt majd később olvashatjátok. Arrol is a legtobben tudtok, ill. vegigkovettek, hogy mennyire zavartalan, peldaerteku volt a terhessegem, eltekintve egy kis savassagtol, almatol buszon hanyastol es a vege fele a az elefantlabaimon bemelyedt szimpatikus cipomintaktol. Az utolso hetem volt julius vegen az IBM-ben, augusztus elejetol kezdodott volna a nagy felkeszules es rahangolodas, mindenfele felkeszito-tanfolyamok, lakas- es lelekszepites, szobakepfestes, kisagybaldachin-keszites (?) es hasonlo romantikus dolgok, es a valodi varakozas ideje.
Vegul 20 percem maradt ezekre, gyorstalpalo szuleskurzus es nyomas, a szó szoros értelmében...

Julius 27-en este barati osszejevetelen voltam, nagyon jol sikerult. A nap is eredmenyes volt, egy het szabi utan a cegnel ramolgattam, osszeszedtem a cuccaimat, atadtam a tok fontos mappakat, meg hasonlok. Elhataroztam, hogy hat ha valaki, akkor en rendesen lepek tovabb, ne hulljon utanam minden porba es kovet se hajitsanak kivételesen utanam.

Mar este hat korul ereztem, hogy ki-kiraz a hideg, gondoltam, hogy hat ez jo, ahogy visszertem a munkahelyre, maris megfaztam a legkonditol vagy valami kehes alak ramkohogott es megint influenzat kapok, amit nehezen viseltem mar egy elozo alkalommal is. A szervezetem igyekezett visszanyomni a tuneteket, hogy a babat vedje, kozben viszont megis tombolt bennem. Szoval erre voltam felkeszulve, amikor a nyari esten beultem a Margit-hid kornyeken egy kis vacsorazgatasra, beszelgetesre, eltalalt babas ajandekok atvetelere. Amikor a hasamban mar hatarozott fajdalmakat kezdtem erezni este 9-10 korul, akkor is azt mondtam csak a lanyoknak jokedvuen, hogy na, mar dolgozik a mehem, gyakorol, nem sok ido van am hatra, egyszer majd ti is megtapasztaljatok, blabla. Haza azert mar taxival mentem, de nem azert, mert annyira fajt volna a hasam - egy meleg zuhanytol ugyis megoldast vartam - hanem, mert igy, terhesen, "megerdemlem". A taxisnak nem adtam meg a vajudo not szallitok, aztaaa - tortenet lehetoseget, szepen hazautaztam ulonosebb lelegezgetes nelkul. Otthon aztan 11 fele leheveredtem csak ugy ruhastol, aztan igy-ugy igyekeztem konnyiteni a fajdalmaimon, sikertelenul. Elmentem vegul ejfel korul zuhanyozni, hogy az aztan mar megoldja a problemaimat, de a bedugott kad vizeben fekve be kellett latnom, hogy ez a fajdalom, aminek a forrasa ismeretlen, nem betajolhato, csak van es egyre kevesbe enged kiszallni. Magamban hat hitetlenkedve elkezdtem szamolgatni: olyan 30 mp-ig volt fajdalmam mindig, aztan 50-90 mp szunet. Mar nem tudom hanyadik ilyen köröm volt, amikor vegre elhataroztam, hogy kiszallok a kadbol es teszek valamit ezek ellen az ido elotti mehosszehuzodasok ellen, alkalmasint bemegyek valami korhazba, hogy adjanak gyorsan valami anyagot, amivel mindez megoldodik, feledesbe merul es ket nap fekvessel tul is leszek az egeszen. Daniel Becsben volt a szuleivel, nem szoltam neki hat, minek idegesitsem ilyen piti dolgokkal. Kimasztam a kadbol. A bokkeno csak az volt, hogy elkezdtem lazasnak erezni magam. Tanulsag: influenza, bizony, ahogy gondoltam, de kellemetlen. Akkor még nem volt ez a H1N1 őrület a terhesek körül, úgyhogy messze nem éreztem halálos veszélyben magam - csak a miheztartás végett. Anyat felkeltettem, o nyuzottan kikaszalodott az agybol olyan 1 korul. Lazmeresem eredmenye 39 feletti ertekeket mutatott, a fajdalmak alatt mar nemigen tudtam beszelni es a szunetek is boven lerovidultek koztuk, olyan 30 mp-ig voltam fajas nelkul. Anya tapasztaltan osszedobta a korhazi cuccot, evoeszkozt, furdokopenyt, hasonlo finomsagokat, aztan apat is kirangattuk, a szimpatikus orvosi ugyelettol megtudtuk, hogy igy, 33 hetes terhesen melyik korhazat vegyuk celba. Igy indultunk el a regi MAV Korhazba, a Hosok tere fele. A parkolas, a bejarat megtalalasa, a portas kikerdezese arrol, hogy merre tamolyogjak, eleg kimerito volt. Egy kismamát hozunk - így anyám. Rendben, akkor innen gyalogoljanak be - így a portás. Jaaa, nem mondták, hogy terhes. Na mindegy, gondolom, a kismama bizonyos körökben mást is jelent. A fajdalom alatt mar boven nem tudtam jarni, csak epp lelegezni. Az ambulanciarol felkuldtek a szuleszetre egyenesen. A kihalt folyosok tobb mint szurrealisak voltak, pedig ekkor meg boven nem tudtam, hogy mi az, hogy szurrealis es mi az, hogy kegyetlen folyosojaratozas.
Vegul valahonnan hangok szurodtek ki es mi gyorsan bekopogtunk, hogy ugyan engedjenek mar be engem is. Ott egy dokit talaltunk meg egy szimpatikus szulesznot. Mig a doki szerencsetlenkedett a nemet nyelvu papirjaimmal es kilatasba helyezte, hogy ha megszulok es o addig nem talal ra bizonyitekot, hogy nem vagyok hepatitises, akkor a koraszulott gyermekemet azonnal belovi ellene, addig Bea, a szuleszno ramkototte a baba szivvereset figyelo gepet es a fajdalomgorbe rajzolot. Szep kis piramisaim voltak, igen keves szunettel egymas kozott. Kesobb rakerdeztem Beanal, hogy megis ezek mekkora fajdalmak, hiszen nemigen tudtam mihez viszonyitani oket. Jo kozepesen erosek ezek, mondta o, de a problema az, hogy nagyon keves a szunet koztuk, mar csak max 20 mp volt. Az orvos vegul megkonyorult es megvizsgalt: teljesen zart volt a mehszaj, ugyhogy nyilvan valami randa influenza vagy egyeb fertozes valtotta ki az ido elotti mehosszehuzodasokat - értettünk egyet. Ebben a pillanatban - bar lejjebb adtam a remenyeimet, hogy mindez csak egy gyomorrontas - meg mindig hatarozottan ugy gondoltam, hogy valami jo kis koktellal majd az egeszet megszuntetik, visszanyomjak, aztan kesz.
Atmentem egy orzobe vagy vajudoba, nem is tudom, utana tobbe nem is jartam arra es ott bekotottek nekem par infuzot: antibiotikumot az ismeretlen fertozes ellen es az osszehuzodasok ellen egy masik, vagy 5 ora alatt lecsepego kis piat. A fajdalmak kozotti szunet 5-10 mp lett: magamban verset mondtam, szamoltam, az oklomet szoritottam, mindennel probalkoztam, de tudtam, hogy ez csak egy ideig tart, aztan ugyis vege mindennek, semmi baj. 3.50 volt, max egy oraja folyt belem a gorcsoldo, amikor Bea megnezte a fajdamomgorbemet es levonta a tanulsagot, hogy az lassan kisimult, ha meg erzek tovabbi fajdalmakat - ahogy tortent is es mondtam is neki, bevallva, hogy azert a fajdalomkuszobom le is mehetett mar - az mar csak a fejemben van. Lazitsak, kapcsoljak ki, minden rendben lesz. A tavolbol masok, valosagosan szulo nok kialtozasait hallottam, mindenki ki volt merulve, front volt, a nok potyogtattak a gyerekeket. De hat ehhez nekem ugyan mi kozom, majd osszel, csak innen keveredjek mar ki.
Bea haja lebbent az ajtoban, ahogy magamra hagyott a felhomalyban, hogy lazitgassak, amikor elöntott a langyos magzatviz. Ha mar ereztetek oriasi csalodottsagot, a hitetekben es remenyetekben megcsalatottsagot, akkor tudjatok, hogy mit erezhettem itt. Nem errol volt szo! Nem igy volt tervezve! Danielnek itt lenne a helye. Koldokzsinor, mellre tetel, szende Kismama újságosdi, Semmelweis Klinika, Becs, bababarat, alternativ, szulinapi ajandekkent kisbaba. Nem igy!
Csori Bea a 100. orajaban, kimerulten fordult vissza, hogy kitakaritson alattam es az agyamat atalakitsa egy szulesre, az elkerulhetetlenre is alkalmas hellye. A szuloszobakba hely es ido hianyaban nem is tudtak atvinni, de itt mar mindegy volt, olyan fajdalmak jottek ram. A szoba ajtajaban megjelent egy arc, egy narancssarga polo, a gyermekorvose, aki biztositott rola, hogy a baba hozza kerul, en ne aggodjak. Kesobb ezt a szituaciot a masik oldalrol is lattam, majd ne felejtsem el leirni azt se… Most eloszor - vagyis a beerkezesemkor vegzett ota eloszor - megneztek, hogy a prima kis mehosszehuzodast oldo infuzio mellett mit vegzett a mehszajam. Nos, jo 4 ujjnyira ki voltam tagulva, a baba feje behelyezkedve, kilovesre keszen. Behivtak az ugyeletes orvost, aki szinten az ezredik orajaban, halali nyuzottan, de lelkesen elmondta nekem, hogy igy meg igy lelegezzek es igy nyomjak, aztan hajra. Harom nagy tolofajasom volt, otszor nyomtam, allitolag jol, na hiszen. Az a ket mondat es a gyakorlat helyettesitette a lelegezgetos, labemelgetos terheskurzust, amire meg csak egy het mulva mentem volna.
Aztan bevegeztetett. Babam apron, szurken, nem keves tovabbi mohas víz es ver kisereteben kiszaguldott az itteni vilagba. Hal Isten, Bea ott volt es elkapta ot. Annyira fent ultem, hogy lattam ot, azt a kis gombocot, aztan nyissz, koldokzsinor es a csendes kis csomaggal mar rohantak is el. En hatrahanyatlottam… es nem ereztem semmit.
Csak a fajdalomnelkuliseget. Sem oromot, sem hianyerzetet, semmit nem ereztem. A sok Kismama olvasonak ismeros a fordulat, amit az anyukak irnak a leveleikben, hogy mekkora hianyerzetet ereztek, amikor valamilyen okbol, vagy epp egy nem elegge "bababarat" korhazban a babajukat nem kaptak meg rogton, nem tettek a hasukra, hogy a kis ember maris osztonosen a mell utan vethesse magat. Ugy erzik, ez egy oriasi veszteseg nekik. Nos, en nem ereztem ilyet. Fejben olyan szinten nem voltam meg keszen, hogy ez a hianyerzet is elmaradt. A doki egy masik pajtasara bizta a gatvarrast, ez kb hosszabb ideig tartott, mint maga a szules. Mondjuk a vagas viszont nem fajt, semmit nem ereztem. Mindegy, utolag nezve legalabb a szabo-varro kollega jo munkat vegzett. Par orat fekudtem az agyon hevenyeszetten beburkolva, a szervezetem elkezdte a felgyülemlett vizet kiadni magából. Mire reggel 8-kor elvittek a nogyogyaszaton egy korterembe, mar sajat labamon mentem, aztan zuhanyoztam, testileg olyan volt, mintha nem is szultem volna, sot, mintha terhes sem lettem volna soha. A víz, a duzzadas, a fajdalom, minden, de minden kiment belolem. Daniel es apja kocsival ekkora ertek Budapestre, vegul amikor elment a magzatviz, akkor szolt nekik anya, hogy hat akkor megiscsak jo lenne atugrani a szekesfovarosba, gyerek lesz. Aztan 20 perccel kesobb megint odaszolt nekik, hogy na, akkor annyira nem kell sietni az ottlet miatt, mert mar megvan, ugyhogy szep nyugodtan az autopalyan, mas sem hianyzik, hogy meg veluk is legyen valami. Ekkor Juliat meg nem is lattuk. A szules utan kb 2 masodpercre - tulzas nelkul - odatoltak az arcom ele, hogy tessek anyuka, ez a gyereke. Kis kerek arca volt, teljesen szimmetrikus, edes. Orultem, hogy na, ott van, de meg most sem hianyzott, hogy megfoghassam, erezzem ot. Most, ha ma nezem, felismerem benne azt a kis arcot, aminek akkor meg boven a hasamban kellett volna lennie, ahelyett, hogy hajnalok hajnalan eles fenyben szivogassak, csovezzek, kabelezzek, lelegeztessek es egy muanyag dobozba tegyek.
Kora delutan aztan lemehettunk megnezni ot. Iszonyu latvany volt, ahogy fentebb irtam, a kis kifeszitett test, vekony, beakasztott labacskak, ujjnyi vekony karok, amik vekonyabbak, mint a csovek, amik korbeveszik. A fejen kis sapka volt, ami a legzeset tamogato csoveket tartotta: nem volt rajta szabad felulet szinte. Kozben mindenki azt mondta, hogy a gyerek stabil, oruljek, eleg nagy (1790g), be van kotve neki az antibiotikum koktel, az mindenre jo, tenyesztik a valadekaibol a fertozes okozojat, majd kiderul (vagy epp nem), hogy mi volt az, ami miatt ilyen hamar ki kellett jonnie. Mondjuk a nogyogyasz mar 2 hettel korabban 2 kilosra saccolta, de eleg hosszu volt, igy valoszinu amiatt hittek, hogy nehez is.
Az intenziv osztalyon sok kisbaba volt, sokan is erkeztek, front volt, amikor en szultem. Julia ladajara szepen, gyongybetukkel rairtak a nevet, adatait. 13.30-kor van a szuloknek, es csak nekik, egy felorajuk, hogy a babajukat megnezzek, az inkubator lyukan benyulva megerintsek, simogassak. Egy nagy, nehez ajtot kepzeljetek magatok ele, rairva, hogy koraszulott intenziv, ami elott gyulekeznek a szerencsetlen szulok, hogy egy pillantast vethessenek a gyerekukre. A legtobb embernek egesz kicsi babaja volt, 1 kilo alatti. Talan voltak kifejezetten betegek is, de igazabol nem az volt a jellemzo. Tipikus fertozeseket osszeszedtek ugyan, egymasnak tovabbadtak, masokat a koraszulottseguk miatt kellett muteni szivvel, tudovel, ami szinten nem gyerekjatek. Volt egy anyuka egy kisfiuval, akinek a fejeben ciszta volt. De ekkor meg nemigen beszelgettunk senkivel, orultunk, hogy a doktornoktol kaptunk valami informaciot.
2 relativ szep nap jott. Jol ereztem magam, mondom, minden terhestunetem elmult egy pillanat alatt. Juliarol lekerult a kis sapka, szepen lelegzett, mozgolódott, csak az antibiotikumot lottek bele. Egesz apro volt, nezegettuk a kis szőrös fule hegyet, lefele sreg szemecskeit. Csak aludt, aludt, remeltuk, hogy nem erez semmilyen fajdalmat. Mar hallottuk masoktol, hogy 2 kilo felett a gyerekeket hazaengedik, de ha semmi bajuk nincs, csak annyi, hogy kicsik, akkor legalabbis kikerulnek az un. posztintenziv szobakba, ami szinten a nagy, nehez es nehezen megnyilo ajto mogott van ugyan, de bejarast enged a babahoz minden eteteskor az anyanak, sot az ablak mögül még a rokonok is megnézhetik az új jövevényt. Szoval nagy remenyeink voltak, gyors eredmenyeket es gyors tavozast remeltunk.
A masodik napon az orvos korbejart es kozolte, hogy a bakterium kitenyeszett, ugy tunik, liszteria, nagyon ritka, hogy valaki bekapja es sulyosabb tuneteket is okoz. O nem is latott ilyet a praxisaban. Julia hatan egy kis vattapamacs volt odaragasztva. Mikor megkerdeztem, az meg mi, mondtak, hogy lumbalisan a gerincet korbevevo zsakbol is kellett nekik mintat venni, hogy megnezzek, hogy vajon abban is kimutathato-e a bakterium. Ha igen, akkor nem 14, hanem 21 napig kell neki adni az antibiotikumot - kb. ennyi kovetkezmenyt emlitettek. Aztan persze utananeztunk a dolognak, itt kezdtuk bevetni az internetet, mint onsanyargato eszkozt, es lattuk, hogy mi lesz/lehet a kovetkezmenye annak, ha a bakterium ebben a folyadekban, a liqorban is megtalalhato. Rangasok, epilepszia, vakság, süketség, agyhartyagyulladas, koma, halal, szamos lehetoseg. Ekkor lattuk azt is tisztan, hogy magatol a bakteriumtol a magzatok akar 50%-a meg a mehben meghal. Ugyanakkor a mienk ott volt, elt es mozgott, ami nagy orom volt, de igazabol indirekt, mert en nem is szamoltam azzal elore, hogy meg is halhat, utolag meg, hogy igen, meg is halhatott volna, mar nem tett ram olyan nagy hatast. Akkor nem éreztem a félelmet, hogy akár meg is halhat, ezért nem is lélegeztem fel, amikor ez szerencsére nem így történt.
Eljott a harmadik nap - es akkor megmondtak. A 13.30-as orvosi beszamolon, amikor a gyereksimogato, aggodo szulokhoz odamegy a kezeloorvos es elmondja a statuszt, odajott hozzank a doktorno es kozolte, hogy van egy rossz hire. Most komolyan, ott allsz egy koraszulott intenziv osztalyon, mar az is sokkol, hogy egyatalan ott kell lenned, 40 fok van, omlik rolad a víz a zold orvosi kopeny alatt, derekban egeszsegtelen szogben meghajolva furkeszed gyermeked arcat es azt kivanod, hogy minden fajdalma beled menjen inkabb, csak o ne erezzen semmit, es akkor megjelennek egy ilyen hirrel: Csinaltunk egy mellkasi/hasi egy egy feji ultrahangot, nos, a hasival minden rendben. Es itt akkor levegot akarsz venni, de nem tudsz. Mi van a fejevel? Mi tortent vele? Sajnos agyverzest allapitottunk meg nala, az agykamrai bevereztek es a ver kitolti a teljes kamrai ureget. En nem tudom, hogy mas az ilyen hireket hogy viseli, de en majdnem elajultam, le kellett ulnom, a szeket ugy toltak alam, de az sem segitett. Bogni kezdtem es ezt a bogest a kovetkezo 4-5 hetben alig szakitottam meg. Kerdeztem, hogy ezek utan meg varjam a hirt arrol is, hogy a liqorban ott van-e a bakterium. Ja, nem! Nem mondtuk? Lattuk, hogy nincs, azt hittuk, ezt mar mondtuk onnek. Hat nem. Ez is egy olyan dolog volt, amit talan ha elobb mondanak, ha ezt jo hirnek es nem egy meg rosszabb hir elmaradasanak elek meg, akkor talan maskepp latok egy-ket dolgot kesobb. Az orvosok profik voltak, de a kommunikaciojuk, egy, a narancssárga pólós ember kivételével - maguktol, ill. a helyzetbol adodoan - teljesen kikeszitett. Ott volt az a fel ora gyereksimogatasra es orvosi konzultaciora es en mar elotte egy oraval keszen voltam, fajt mindenem, a hasam, a fejem, remenykedtem, hogy ma jo hireket mondanak, kozben ereztem, hogy nem lesz igy. Ott alltam Julia ladaja mellett es halalos felelemben figyeltem, hogy a szemem sarkaban mikor tunik fel valamelyik orvos, aki ujabb hireket hoz. En nem tudom elmondani, hogy hanyszor bogtem tele az inkubator tetejet, hany iv papír keztorlot hasznaltam el, hogy valahogy felitassam a konnyeimet és kifújjam az orromat, hanyszor kivantam, hogy az egesz meg sem tortent, elobb csak a szules, aztan a megfoganas, aztan mar azt kivantam, barcsak en se jottem volna a vilagra, mert akarmennyi oromem volt eddig, az most mind lenullazodott es ertelmet vesztette az egesz létem. Sirtam, ha a szokasos modon edesanyanak, vagy anyukanak hivtak a noverek vagy orvosok, mert nem tudjak megjegyezni mindenkinek a nevet es mert ez a szokas. Sirtam, amikor Danielre neztem, mert Julia arca, szeme annyira ora hasonlitott. Sirtam, ha masik anyukak mar hazamehettek a gyerekukkel, akinek semmi baja nem volt. Ha valaki megkerdezte, hogy hogy vagyok, akkor is sirtam. Minden pillanatban, nappal es ejszaka.
Es elkezdodtek a hetek, amik alatt naponta ketszer fel orat lathattam Juliat, Daniel is bejohetett, Budapestrol dolgozott, hogy itt lehessen. Semmilyen jo hirt nem mondtak, nem mondhattak. Egy kovetkezo napon megint lattam, hogy a hata meg van szurva. Ekkor mondtak, hogy az agykamrai (alvadt) ver gatolja a liqor keringeset es felszivodasat, emiatt a víz felhalmozodik a fejben, kinyomja a kutacsot, ezert le kell szivni idonkent. 2 naponta szurtak hatba, hogy valamennyire tarthato legyen az allapota, a fejecskeje ne robbanjon szet, az agyara, magara a szurkeallomanyra nehogy nyomas nehezedjen.
Amikor mar utananezel, hogy megis milyen funkciokert felelosek azok az agyi teruletek, amik a kamra korul, ill. afelett vannak, akkor mar nagyon rossz. Amikor azzal kalkulalsz, hogy milyen bajjal, örök problemaval viheted majd egyszer haza a gyerekedet és egyatalan milyen eséllyel teheted meg ezt, igen, az nagyon rossz. Az idorol semmit nem mondtak, hogy megis meddig kell bentmaradnunk, mennyi ideig tarthat a folyamat, míg a víz feloldja es kitisztitja a(z alvadt) vert a kamrakbol. Lehet 8-10 het is - az internetes forumok szerint. Fórumokat ne olvassak, az igen káros - mondta a narancssárga pólós, akinek, sok más emberhez hasonlóan, az idők során neve lett: "a Csaba", ahogy az anyák emlegették. A főorvos, a koraszülött intenzív vezetője, aki már tudta, hogy mit jelent odafigyelni az anyára is, a lestrapált mamira, ahogy ő nevezett engem nem kis helyrebillentő iróniával, mit jelent egy emberi érintés, nem csak szempilla-rebegtetés, meg hogy nem tudjuk, hogy mi lesz, csak várni kell, eddig a gyógyszert jól tolerálja, az állapota stabil. Ezek egy anyának semmit nem mondanak.
Egyik alkalommal aztan nagyon sirt Julia a szuras utan, nem lehetett sehogy sem megnyugtatni. Ha simogattam, az is rossz volt, ha nem nyultam be hozza, az sem segitett, az meg nekem is nagyon rossz volt. Szuras utan, eppugy mint a noknel az EDA-s szules utan, nem lehet egy ideig felkelni, azaz Juliat sem lehetett felvenni, babusgatni egy kicsit. A ladikaja elott allva, gornyedten, mikozben patakokban folyt a testunkrol a víz a nagy nyari melegben es a konny az arcunkon, borzasztoan ereztuk magunkat. Probaltunk neki enekelni, beszelni, pillanatokra elhittuk, hogy ez segit, hallja, erzi, masik pillanatban pedig teljesen hiabavalonak tunt minden.
Aztan elkezdtek neki adni egy gyogyszert, amitol azt remeltuk, hogy kevesebbszer kell leszivni a felesleges vizet a hatan keresztul. Jegyeztem fel azt is, hogy hol tartunk, hogy meg mindig toleralja, nem latni semmi problemat a vergaz szintjeben, az ionokban stb. Ott is reszkettunk, hogy majd kiderul, hogy a gyogyszert sem tudjak adni neki, mert a veseje nem birja es isten tudja, milyen kovetkezmenyekkel kell majd ismet szembeneznunk. Vegul jol birta a gyogyszert es valoban valamivel csokkent a szurasok gyakorisaga. Kozben masik anyak kerdezgettek, hogy na, es a tietek hany kilo mar? Irtam, hogy a 2 kilos alomhatar felett mar hazaengedik azokat, akik amugy jol vannak. Julia mar elhagyta a 2 kilot, de hat termeszetesen sehol nem voltunk a hazamenetel szempontjabol. Ahanyszor csak a sulyarol kerdezgettek, szinten keszen voltam, hiszen az semmit sem jelent, nem erdekes elem ebben az egyenletben. Ooooh, akkor mar milyen nagy! Miert van meg mindig bent az intenziven? Miert nem hozzak ki a posztintenzivre? Mar olyanok is kikerultek az ahitott kulso szobacskakba, akik 800g-osak voltak, amikor Julia szuletett. Ezt is nagyon nehez volt elviselni. Es a kopeny - a statuszszimbolum kopeny: akinek mar a kulso szobakban volt a babaja es "csak" arra vart, hogy elerje a 2 kilot, ne legyen sarga, avagy rendesen egyen, azoknak az anyaknak feher kopeny jutott, a baba vagy az o nevukkel a hatan. Nagy orom volt, amikor valaki feher kopenyt kapott. Hetekig vagyakoztam ra. Aztan en is kaptam vegre egy pszeudo kopenyt, feher volt ugyan, de azzal is csak a belso, intenziv reszlegre mehettem be. Mar kivehettem neha Juliat, magamra fektethettem. Megengedtek, hogy etessem is, leven igazabol mar "nagy" volt, csak a fertozesveszely - direkt bejaras az agyába a szuras helyen - es a rossz allapota miatt nem kerulhetett meg ki. Osszessegeben nem is volt esely, hogy valaha kikerul. Tudtuk, hgy o maximum az intenzivrol fog tavozni - valahova. Ekkor mar elkezdodott a gondolkodas arrol, hogy inkabb at kene jonnie Becsbe, mert ha mar ott tervezunk elni egy darabig, akkor celszeru lenne, ha ott kezelnek, hogy tudjak, hogy mit csinalnak vele, kovetni tudjak a sorsat, az allapotat - es ha "netalantan" shunt (sönt) beultetesere kerulne sor, akkor olyan szerkezetet tegyenek be neki, amit ismernek es tudnak allitgatni, figyelni. Az, hogy kell-e neki shunt a jovoben, arrol mindenki maskepp, mas szinten, vermerseklete szerint nyilatkozottt. Az egyik doktorno szerint valoszinu, a masik azt mondta, hogy semmikeppen ne nezzek olyan weboldalakat, ahol ilyen gyerekek szulei osztjak meg a tapasztalataikat, a harmadik csak konnyes szemmel nezett ram. Szoval nagyon eltero volt, gyakorlatilag tenyleg rajtam mult, hogy mit hiszek es mit remelek. Egyre tobb mindennek olvastunk utana. Daniel magyarul, nemetul es angolul nyuzta az orvosokat, hogy pontosan megertse, mi a baj, mi fog tortenni. Bevonta egesz Nemetorszagot, nagyon sokan segitettek onnan is. Orvos ismerosok letoltottek okos munkakat ilyen betegekrol, felmeresekrol, statisztikakrol olyan weboldalakrol, amihez csak ok fertek hozza. Tobb kezen keresztul jott hozzank az informacio. En mindezt csak kozvetve eltem meg. Gyakorlatilag nem beszeltem senkivel, a telefont nem vettem fel a hivoknak. Mit mondtam volna: hogy nem tudok semmit? Hogy bar ne kuldtunk volna smst a szuletesrol sem? Szerencsere a legtobben felismerték, hogy itt nem roluk van szo, nem oket utalom azert, mert nem valaszolok vagy mert nem vagyok kedves, vagy mert az o problemajukat kis szarnak tartom a magamehoz kepest. De az az erzes, hogy barcsak meghalnal, de meg az sem eleg jo, mert akkor meg mi lesz a gyerekeddel, na, az azt hiszem a legrosszabb a foldon. Aztan persze nyilvan van meg rosszabb is.
Szoval irtam, hogy mar etethettem is Juliat. Ezidaig is mindig mentem a tobbiekkel, ahanyszor csak etetni mentek vagy furdetni, de en leparkoltam a fejoszobaban. Reggel 5.30-kor indult a szomoru menet, at a gasztroenteorologian, ahol a csontsovany alakok neztek utanunk, mikozben szatyrainkkal, melyben lefejt tej, pumpa, majd radio, telefon, ujsag, torolkozo, mindenfele megtalalhato volt. Mentunk. Mentunk naponta 8-szor oda, 8-szor vissza. AZ ajto fele. Csengettunk, vartunk, beengedtek. Aztan ki-ki, statusza szerint felvette a feher kopenyet es elrobogott szoptatni, avagy beult a jo kis mubor fotelre es elkezdett fejni. Fejni, naponta 5-6-7-8-szor, osszesen akar 8 ora hosszat is, ahogy kijott es ahogy az allapotunk, testi es lelki, megkovetelte es megengedte. Julia etetese, a tejkerdes es fejes kozponti temava valt akkor es ez alig valtozott azota. Julia nem szopott. Mit nem szopott, nem is evett normalisan. Szondaval etettek sokat, mert nehezen ivott uvegbol. Lapos cumi, hosszu cumi, Avent cumi, kerek cumi, kis lyuku, nagyobb lyuku, ezer fele es fajta, mint valami Gomboc Artur. De hat nem a cumiban volt a hiba. Ebben az allapotban a gyerekek nem isznak jol. Gyenge a szoporeflexuk. Nehezen nyelnek. Felrenyelnek. Gyengek. Az etetesre elvileg 30 percem volt, a legstresszesebb idoszakok koze tartoztak ezek is. A lefejt tejet megmelegitettek neki, ott allt, mar melegen. En kozben elobb feloltoztettem az inkubatorban a ket kis lyukon benyulva, ami kb. egy Rubik-feladatnak felel meg, ha nem vagy gyakorlott. Nyilvan pelenkazni is kell. Aztan lecsatolom rola a lecsatolhato kabeleket, majd kiegyensulyozom a nyilason es visszacsatolom ra a kabeleket. Ezutan elkezdem etetni. Be sem kapja, nem is kezdi el. Nagy nehezen sikerul, akkor jol megszivja, maga is megijed, mennyire, felrenyel, a vere oxigentelitetsege csokken, sarga, piros jelzes, gep sipol, gyereket felkapni, bufi, utogetes. A sipszo elveszik a tobbi kozott, nem veszelyes, de stresszel marhara. Julia csak nem eszik rendesen. Vagy nem jon a tej, vagy omlik, szivja vagy ra sem hederit, soha nem tudhatom, hogy epp milyen lesz. Az ido telik, a tej mar nem meleg. Ekozben, szinten beallitodas, tapasztalat szerint a noverkek segitenek, tanacsokat adnak. Ez avagy az a cumifajta a jobb, ezzel probaljam legkozelebb. Miert nem szoptatom? Miert nyuzom szoptatassal? A csucs: Biztos a kis buksija faj! Ennyi ideig nem lehet etetni, na majd en megszondazom. Horror. Julia uvegbol sem sziv, hogy tudnam szoptatni, ahhoz sokkal tobb energia kene a reszerol. Fel oraba hogyan tomoritsem bele a szoptatas-probalgatast, az eselytelen uveges etetest, hogy aztan a vegen ugyis vegignezhessem, hogy benyomjak a szondat neki es a tejet azon at.
Míg bent ultem az intenziven es probaltam Juliaba belekonyorogni a tejet, zajlott az elet korulottem. Babak sipoltattak meg a gepeik egyiket-masikat, sirtak, fel kellett oket venni, vizsgaltak oket. De valahogy nekem a legdurvabb erzes mindig az volt, amikor hivtak az osztalyt a szuleszetrol, hogy egy koraszulott talán vagy már biztosan uton van, keszuljenek. Akkor mindig Juliara gondoltam, es a Csaba doktorra, aki benezett hozzam, pedig meg Julia kint sem volt. Hogy mi tortenik ilyenkor a masik oldalon. Hogy epp telitettek amugy is, sok a gyerek, vagy halljak, hogy meg csak a 24. hetben van a baba es oszinten kialtanak fel, hogy annak meg bent kene maradnia. De nincs mese, elo kell kesziteni egy inkubatort. Aztan telefonalgatasok: 3 ujjnyi, 4 ujjnyi, elkezdodott, mindjart johettek, gyertek! Es akkor megy fel az orvos, megmenteni, osszeszedni, gyorsan az intenzivre hozni a kicsit. Sok erkezest lattam igy. Mind nagyon mely benyomast tett ram. Kesobb azt mondtak nekem, hogy nalunk alig volt ido a felkeszulesre. Valoban fel ora volt csak a magzatviz elfolyasa es Julia kiszaguldasa kozott. Meg ehhez hasonlo, mar a tuloldalon érő erzes volt az is, amikor a lanyokkal eppen fejegettunk vagy sirankoztunk, es akkor jott a hirek mondjuk a radioban, hogy front jon, lehules vagy felmelegedes. Akkor azt mondtuk, bizony, most kint van egy lany, egy terhes, aki meg csak mondjuk 30 hetes es azt hiszi, meg igy is marad sokaig, aztan 1 nap mulva mar itt ul velunk es nem erti a dolgot. Mint ahogy mi sem.
Szoval a fent leirt "sikeres" etetes utan mehettem fejni. Elobb a kezi geppel, de aztan csak nem birta a kezem a napi 8 oranyi melot, akkor gepire valtottam. Az azota is igazi kebelbaratnem, igaz mar hullik belole a szaraz gepzsir, de a nagy 1000+ oras ikea-tesztet tulelte. Az utolso etetes-fejes kör 9.30-10 korul fejezodott be, akkor meg ugy ejfelig fejegettem, majd immar egyedul felbaktattam a szobamba. Igyekeztem elaludni, mert ha nem megy, akkor ugye nem lesz tej es hat 5.20-kor mar ismet keles van. Mondhatjatok, hogy mas anya is ejszakazik es alig alszik, de ne felejtsetek, hogy nekem nem volt semmi pozitiv visszajelzesem, boldog gyermekem, aki mindennap valami ujat tud, sot… Csak a folyosoi ingajaratok. Augusztus kozepeig nem hagytam el az epuletet. Akkortol ki-kimentem parszor a Hosok tere fele vagy a ligetbe, de azt is nagyon nehez volt a programomba beleilleszteni. Aztan megkaptam az elso mellgyulladast. Iszonytato fajdalom, nem mulo laz, antibiotikum, napi 40 millire apado tej, mindaz 6-7 orai fejessel(!). Ketsegbeeses. Duh. Szomorusag, szomorusag, szomorusag. Szisztematikusan fejtem, masfel ora kihagyas utan 1 ora hosszat, amig csak birtam naponta nyolcszor. 4-5 milliliterekkel kuszott lassacskan vissza a mennyiseg. Aztan ugyanezt meg ketszer vegigcsinaltam. Ver, genny, gyulladas, jarni sem tudtam, hidegrazas, forrosag, furdo, segitseg semmi - mar Becsben. Daniel hordja a borogatast - ja, kozben csaptores, a konyhankat elonti a víz. Mindez hajnali 4-kor. Antibiotikumot ir fel okos orvosneni. Gyogyszertarban azert szolnak, hogy ja, ne szoptassak (adjam a tejet a gyereknek) mellette, kicsit hathat a gyogyszer az agyvizre! Szuper, az nagyon hianyzik a gyerekemnek, egy kis hatas az agyvizere. 6 napi fejes, csokkeno mennyiseg, tej a mosogatoba, horror megint a köbön. Az antibiotikumra allergias lettem, egesz testem voros kiuteses lett. Ja, ja , kene egy majfunkcio vizsgalat… Szoval nem egyszeru, ha a baba nem nagy es eros es egeszseges, es nem szopik szepen. Csak hogy a tejtortenet kerek legyen, le is zarom itt. Juliat vegig lefejt tejjel taplaltam/taplaltak. Szopni nem felejtett el. Csodas modon a szuletese utan 2 es fel honappal meg kepes es hajlando volt szopni. Ami konnyen es jol jon, azt szivja azota is eloszeretettel. Ezzel egyutt napi 4-5 orat fejek, hogy a tobbi is kijojjon, neki is jusson, es bennem se rekedjen meg valami jo kis lazat, gyulladast okozva.
Mint irtam tehat, ejjel 12 korul visszabattyogtam a szobamba es lefekudtem, mikozben szobatarsaim hortyogasat hallgattam. A tarsak. Az is meger egy bekezdest, azt hiszem. Ha valakit erdekel az eletre kelt statisztika, annak mindenkeppen ajanlok ilyen korhazlatogatasokat. Ki szul koran? Akiknek a babaja tul koran vagy esetleg betegen szuletett vagy nem kivanta megtartani, hanem inkabb orokbe adta, annak a gyereke kerult az intenzivre, az anya meg altalaban a nogyogyaszatra. Nem kozvetlenul az abortuszos es mas beavatkozasos betegek koze, hanem kulon szobakba. Ezzel egyutt azert celszeru volt nem rakerdezni az etkezo reszen, hogy a te gyerekeddel mi van. Ja, lehet, hogy meghalt, elment, nem is volt, le lett daralva, orokbe lett adva (ld. kesobb a szalmaszoke lany esetet), mit tudhatod. Szoval csak az ismerosokkel erdemes beszelni. Kik voltak hat ok? Paran, akik ikreket szultek, akik "termeszetszeruen" kicsit korabban es kisebben erkeztek. Be-beszedtek egy-ket korhazi fertozest, nehezen ment a szoptatas, ha egyatalan, de legtobbszor csak megnottek es hazamehettek. Aztan a sokadszor szülők. Ket hétgyerekessel futottam ossze. Azt egyik, mellettem fekudt es a fogatlan szajabol a buz ugy betoltotte a magas belteru szobat, hogy hanyni tudtam volna. De rendes volt, csak hat beszelgetni…Otvennek nezett ki, de kiderult, 38. A legidosebb fia meghalt, o maga depresszios volt, tobbek kozott emiatt is. Verzett, azt hitte, elerte a valtozo kort, nogyogyaszati problemai voltak. Aztan lattak, 4 honapos terhes. Otthon mosogatott, amikor "hirtelen" megszult. Ugy hozta be oket a mento. Az antidepresszansok miatt a gyerek kicsit lassu volt, feszes izomzatu, ki tudja, mindenesetre az anyja szerint majd kinovi, hat remeljuk. A masik hetgyerekesrol azt hittem, talan elso babaja. Magas, vekony csaj volt, feher forronadragban jart be honapokig a gyerekehez. Az meg hol nott egy picit, hogy fogyott, ami azert eleg problemas 1 kilo korul. Ugy jottem el, hogy ők meg boven ott voltak.
Aztan a cigis banda. Szules elott, alatt, utan szivtak. Pici babajuk 800g. A tejuk a nikotintol barnan buzlott. Egynek megtiltottak, hogy a tejet a gyereknek adja. Aztan egy paran, idosebbek, 40 koruliek. Mar volt egy-ket felnott gyerekuk otthon, szetment a kapcsolatuk, lett egy uj, sokat igero, ami most eppen jol probara lett teve a hetekig, honapokig tarto korhazazas alatt. A nagy gyerekek szerint milyen jo a kicsinek, hogy majd tesibol fel lesz mentve. Szuper neki! Akadtak alkoholistak is, pedig az ember nem hiszi, hogy ilyen tenyleg van, De igen: szobatarsam volt o is, a palesz alkesz csaj. A szekrenyeben sör volt - az a ferjenek, hogy amikor bejon "ne unatkozzon", neki meg egyeb finomsagok. Nagy volt a csodalkozas, hogy a vedono ki akar menni hozzajuk megszemlelni a helyszint. Ugyan, minek, kerdezte o. Hat, nem tudom, lehet, hogy feltunt valakinek, hogy a piatol elesett a folyoson, majd egy masik anyuka bevonszolta, csak raesett az agyara keresztben, ugy hortyogott, tenyleg mint egy reszeg diszno. Igy aztan veletlenul ataludta a vedono helyszini szemlejet. A babaja azert tudhatott valamit, mert nem volt hajlando szopni, igy aztan egyre kevesebb teje lett, szerencsere nem is fejt, igy a gyermek most igy, elso korben megmenekult a tejen at torteno alkoholmergezestol. A ferje verte es kizarta a nagyobbik, masik alkoholista ferfitol szarmazo gyerekeit, akik igy aztan napokig lebzseltek a szobankban. Hetekig tartott, míg megertettek az anyakonyvi kivonat kérésének, elhozasanak procedurajat, de csak meglett aztan. Persze akadtak olyanok is, akik titkoltak a terhesseguket. A kiscsajt augusztus 20 korul hoztak be, "basszus, nem nezhette a tuzijatekot, ez tök szar". Sehova nem jart orvoshoz, igy a babat azonnal olthattak mindenfele ellen, pl. hepatitis. Jot tesz gondolom a csoppsegnek. De meg nagyobb gond lesz, hogy nem kap semmilyen penzeket, hiszen nem jart orvosi ellenorzesre. A gyermek apja meg nem tehetett apasagi nyilatkozatot, leven fiatalkoru.
Voltak meg lanyok, akik terhessegi toxemia, valamint teljesen ismeretlen okok miatt szultek meg koran, soha nem derult ki. Egy lany egy evvel ezelott is itt szulte meg a koraszulott gyermeket. Mar minden rutint tudott az osztalyon, ismerte az osszes novert, magabiztos volt. Nala valami genetikai ok miatt szulettek tul hamar a gyerekek. Mas azert tett rola, hogy kipottyanjon a gyerek. A kis Lolita anyja olyan 28 lehetett, eddig 8 terhessege volt, ket gyereke van, a tobbit elvetette, az azert mar tul sok lett volna. Egy vegtelenul bunko apa tartozott az egyebkent igen helyes gyerekhez. Nem volt este, hogy ki ne osztotta volna a novereket, hogy marpedig az o gyereket tisztaba kell tenni, most, azonnal. Mindegy, hogy olyan szobaban volt a baba, ahol ezt ok is siman megtehettek volna. A lany nem jott furdetni, mert arra o ugyis keptelen, otthon ugyis az anyja csinalja majd, minek bajlodni. Szoval hihetetlen banda.
Szerencsere, vagy inkabb az o szerencsetlensegukre azert akadtak teljesen normalis nok is, akiket derult egbol villamcsapaskent ert a szules. Ok termeszetes, nyugodt szulesre keszultek, meg tervben volt par ilyen-olyan tanfolyam, terhesmasszazs, miegymas, ez mind elmaradt, helyette csak a sokk. Meg a koltozkodes, a banki kolcsonintezes, a festes, a gyerekholmi vasarlas, a szoptatasi tanacsado, az aggodas. De volt azert sok rohoges is, meg ha foleg edes-bus, de volt. Slager Radio hallgatas a fejoszobaban: ha ma lesz Demjen, akkor jo hireket kapunk, mondtuk. Mert hat Demjen sokszor volt, aztan johir megsem olyan gyakran. Nekik koszonhetem nagyjabol, hogy epp esszel ki tudtam keveredni errol a (zart) osztalyrol.
Lattam orokbefogadast is, az nagyon durva volt. Nyiltan tortent. A szuloanya jart be a sajat anyjaval a babahoz, nagyon rendesen, apolgatta, szeretgette a babat. Aztan egyszer csak kiderult, o orokbe adja. Az ok: a sajat apja kitagadna, nem lenne hova mennie, ha azt a fattyut hazavinne. Az apja mar ot magat sem akarta, nemhogy meg az o gyereket. Nagyon sirt o is, az anyja is, amikor elvaltak a kisfiutol. Masnap mar az orokbefogado szulok jottek a babahoz, nagyon rendes par volt, a no maga is orvos. Szabin volt epp, amikor szoltak neki, hogy itt a kisfia. Most hirtelen nem ter vissza a munkajaba, hogy meglepodnek majd a kollegai. A szalmaszoke haju, senkivel nem beszelo, percenkent az agy kovetkezo sarkara atülö lany is orokbe adta a gyereket. Azt hihette, a kalvariajanak vege, mire ujra verezni kezdett, napokkal a szules utan, igy ismet bekerult a rakas gyerekeert aggodo no koze. Teljesen bomlott volt a szerencsetlen.
Volt egy olyan eset, ami szamomra nyilvanvaloan a mienkenel rosszabbank tunt. Lehet, hogy volt mas is, igazabol ilyenkor az ember nemigen tud merlegelni, nem tudja relativan szemlelni a helyzetet, a magae a legrosszabb. Amikor mar azt hittem, hogy ezt nem lehet tovabb birni, gyulladt mellel, fajdalmakkal, napi 8 oranyi fejessel, oriasi, a fel arcomat belepo herpesszel, kiszaradt, ezerszer fertotlenitett kezzel, a pumpa miatt inhuvelygyulladasos kezzel, a Julia allapota miatt megbomlott aggyal, akkor azt mondtam, ha ma nem kapok valami kifejezett jo hirt, akkor nem birom mar tovabb. Es akkor jott egy hir: nem volt sem kifejezett, sem jo. Megis segitett. Egy masik, immar haromgyerekes anyanak, akivel igen joban voltam, akivel egymast tamogattuk, aki eppen kevésbé volt rosszul, az igyekezett segiteni a masiknak, jott a hir, hogy a kisse lassubb, valamennyi oxigenhianyt elszenvedett kislanyanak a fel agyfelteke az ultrahangon tiszta homaly. Hogy fel tud-e majd valaha ulni, jarni tud-e, ki tudja. A nonek ket gyonyoru fia volt, egy csodalatos, hozza hasonloan orvos ferje. Mindent ertettek, nem lehettek butan boldogok. Okosak voltak es nagyon szomoruak. Amikor oket lattam, amikor oket hivtak be kulon az orvosi szobaba, hogy elmondjak a helyzetet, akkor ereztem azt eloszor, hogy nekunk nem is annyira rossz. Pedig meg nagyon messze volt a vege. Augusztus vegen 2 napra meg mi is atkerultunk kisagyba, a posztintenzivre. Legitimalva lett a feher, posztintenzives kopenyem. Ebben az athelyezesben azert egy kicsit tobb volt abbol, hogy ez a gyerek mar ugyis elmegy, mar nem mi kezeljuk, ill. abbol, hogy epp ket lumbalis szuras kozott volt es eleg nagy es amugy egeszseges volt, mint az, hogy o most hej, de jol van mar. Ekkor, tehat a szuletese utan 5 hettel nezhettek meg eloszor a szuleim, a hugom, Juliat. Ez is egy olyan dolog volt, amit az ember nehezen bir megemeszteni. Van egy gyereked, de nincs. Mert ha kino egy fa a szavannan, aminek senki nem szemtanuja, aztan kicsapja a villam es elpusztul es senki nem latta, akkor a fa letezett egyatalan? A fenykepek, a kis videok, amiket az inkubatoron keresztul csinaltunk, persze segitettek egy kicsit, de a valosagtol mindez azert messze volt. Ez volt az oka annak is, hogy nem szivesen mentem ki a korhazbol. A nyar masodik fele ugy tunt el, mintha nem is lett volna. Bejottem terhesen, ugy, hogy aaaa, semmi baj, mindjart ki is johetek, akkor nem tavozhatok gyerek nelkul, meg egy par orara sem. Aztan egyszer-ketszer megis kimentem, meg otthon is aludtam parat, foleg a budosszaju idejen, de ez nem segitett, igazabol csak rosszabb volt. Szeptember 1-re megszervezte a biztosito a koraszulott mentot Becsbe. Kapkodva pakoltunk ossze, szelsebes bucsu, koszonet es 160-nal, a sotet ejszakaban, villogva mentunk at a becsi korhazba. A kocsiban nagyon hideg volt, en majd megfagytam, de Julia jol birta elso, azonnal nemzetkozi utjat. Baranyboron razkodva, hason durmolva utazott vegig.
A becsi AKH intenziv osztalya kb. egy űrallomashoz hasonlitott. A babak zart es nyitott inkubatorokban fekudtek, sotet volt, hiszen ejjel 1 korul erkeztunk meg. A babaknak feszkeket csinaltak az agyukban, igyekeztek, amennyire lehet, utanozni az anyameh biztonsagos, korulolelo vedelmet. A gepek halkan harangoztak, ha valami gond volt, nem sipolt semmi. Baratsagosabb volt, bar elsore, erkezesunkkor mindegy volt, mi csak az ismeretlent lattuk az egeszben. Juliat megvizsgaltak, megneztuk, hova kerul, aztan hazamentunk. Mire masnap reggel beerkeztunk, mar meg is mutottek ot. Igazabol erre igy nem szamitottam, de teny, hogy nagyon feszult mar a fejecskeje es mar kivantam, hogy legyen mar vele valami, csinaljanak mar valami tehermentesitest, mert ezt nem birom nezni. Ezutan 10 napig nem lehetett kivenni az ágyából, folyton fekudnie kellett, egy bizonyos magassagban. A fejebol kozlekedoedeny modjara eresztettek le a felesleges liqort ("agyvizet"). A szine, a szinte szintelenhez kepest sotet sörszinu volt. A magyar zarojelentest vegignezve lattam, hogy a folyadekot egeszen augusztus 29-ig nem tudtak rendesen ertekelni, mert annyira masszivan veres volt. Itt ezzel a leereszteses technikaval (EVD) gyorsabban kezdett tisztulni a víz. Naponta tobb deci jott le, nezni is hihetetlen volt. Minden nap mentunk be Juliahoz, akinek egyre szebb, babasabb es kisebb lett a feje, mar latszodtak a csontocskak, ezzel egyutt az o altalanos allapota is jobb lett. Ekkor mar joval 2 kilo felett volt. Itt allando szondat eresztettek neki le a gyomraba, az arcara volt ragasztva. Igy is bele-beleakadt a keze, huzta kifele, nezni is rossz volt. Emberileg mas kornyezet volt ez. Itt is mindenki nagyon profi volt, de nagyon osztrak is - azzal egyutt, hogy cseh, szlovak, torok, orosz es magyar noverek is akadtak szep szammal, meg orvosok is. Míg otthon az idok alatt szemelyisegge nottek a noverek, sokaknak meg neve is lett, itt ez kevesbe volt igy. Otthon volt a kicsi kedves, az alacsony barna haju, a vidam, aztan az Agi, aki felnott modjara beszel a babakkal, meg Adri, aki minden gyerekert olyan kedvesen rajong, mintha tegnap kezdett volna az osztalyon, meg persze az elmaradhatatlan gonosznover, aki beszol es nyilvanvaloan a hata kozepere kivanja a hulye anyat, aki a gyerek korul labatlankodik. Tenyleg, mindig neztuk, hogy ki a nappalos, ki az ejszakas muszak, a sajat gyerekemhez ki van beosztva, es rettegtunk, nehogy olyat kapjunk, aki nem szimpatikus. Igazabol otthon es Becsben is egy-egy nover volt, aki utalatos volt. Nekik mas allast kene keresni. De olyan is volt, aki segitett, aki ha mondott valamit, amire kikeszultunk, akkor masnap elmondta, hogy faradt volt es zuhanyzas kozben eszebe jutott, hogy ez hogy fajhatott nekem es hogy sajnalja. Nagyon kemeny melo, testileg, lelkileg, de legalabb van ertelme, ellentetben ugye nehany masikkal...
Az intenzivrol hamarosan atkerultunk, szinten meg a nyitott, alulrol melegitheto inkubatorban a sima babaosztalyra, az ottani posztintenzivre. Az elozon 10-18-ig lehetett bent a szulo, az utobbin gyakorlatilag barmikor. Reggel felpakoltam az lefejt tejeket a hutotaskaba, betettem meg masik szaz dolgot a hatizsakomba, es legurultam biciklivel a korhazba. Leadtam a tejet az ipari szintu tejkonyhaba, aztan felmentem Juliahoz. Ott ultem mellette folyton, ha ebren volt, simogattam, ha aludt, olvastam, de foleg fejtem, nanahogy. 10 nap utan, bar a víz jelentosen tisztult, meg nem volt teljesen atlatszo. Julia vérében olyan jeleket lattak, mintha valami fertozest kapott volna. Mivel gyakorlatilag nyitva volt a teste a kulvilag fele, ez meglehet. Ezert kivettek a lefolyo drenazsrendszert a fejebol. Meg mindig nagyon sok drot, elektroda, legzesfigyelo, infuzio, szonda volt rajta, de ki lehetett vegre venni. Sokat uldogeltem vele az agya mellett, egy nyugagyban. Ott aludt rajtam, nezelodott is. Ez volt a masik nagy remenykedes idoszaka. Hatha most az egesz biologia es tapasztalat, orvostudomany es technika, minden megdol es Julia feje nem fog noni. Kiderul, hogy minden kis jarat kitisztult, a liqor keringese beallt, nem termelodik se sok, se keves, es szepen haza is mehetunk egy par nap mulva.
Persze nem igy lett. A fenti elemek mind beigazolodni latszodtak, Julia fejkorfogata picit noni kezdett, 3-4 nap mulva latszott, hogy az amugy sem nagyevo gyermekunk meg kevesbe iszik jol - ez a nyomas tipikus jeleinek egyike. Szeptember 16-an aztan megmutottek. Azt mondtak, ha a mutet elott bebizonyosik, hogy a liqor feherjeszintje eleg alacsony, akkor azonnal shuntot kap, ha pedig meg mindig magasabb, akkor egy ujabb ideiglenes levezetest es majd csak egy ujabb beavatkozassal a shuntot. Este 10-kor jott be elotte levo napon egy orvos hozzank, hogy elmondja, mi varhato. O mondta ki eloszor - igy teljesen ismeretlenul persze nem annyira nehez - , hogy gyakrolatilag a mi esetunkben semmi esely nem volt arra, hogy shunt nelkul megusszuk. Ilyen tipusu verzesnel o meg nem latott olyat, hogy ne kellett volna, pedig hat o mar 17 eve ezt csinalja. Nevileg ismertuk is ot, mar elolvastuk az o es masok tudomanyos munkait es mindent az internetrol. Ami biztato volt, hogy gyakorlatilag a melytengeri buvarkodastol ovta csak Juliat, minden mast csinalhat elvileg oszerinte.
A mutet napjan koran bejottem Juliahoz, mert mondtak, hogy reggel hamar lesz a mutet. Aztan az ido telt-mult, mar hajnali 4 ota nem kapott rendes kajat, csak infuziot. Szaraz volt a szaja, de valoszinu be volt nyugtatozva mar egy kicsit, mert nagyon nyugodt es aluszekony volt. Del korul kozoltek, hogy megsem aznap lesz a mutet, mert nincs mar ido. Aztan egyszer csak megis szoltak, hogy akkor, Frau Schoppmeier, szedje ossze magat, jon ez a szimpatikus torok, nemetul nem beszelo ágytologato kollega, atadjuk önnek a gyerek mappajat, aztan usgyi, tessek menni a vele, at a masik epuletbe, a neurologiai mutobe, aztan majd latjuk egymast.
Elindultunk, at a folyosokon, fel a 12-dik emeletre, be a titkos jelszora nyilo aceljatok moge, ahol a mutok vannak. Az altatocsoport fogadott, kikerdeztek engem, mint tiszteletbei doktort, hogy a gyerek mikor evett utoljara, a papirjai miert nincsenek rendesen kitoltve,milyen gyogyszereket kap (?), van-e gyogyszerallergiaja, hany kilo, stb. Legjobb tudasom szerint valaszoltam, ugyanakkor eleg felelmetes volt a helyzet, hogy egy arva nover nem jott velem, tolem fugg, hogy a gyereknek mennyi altatot adnak, hogy en jol emlekszem-e a legutobb a noverek altal nekem tolmacsolt sulya alapjan… Szoval ez nagyon szornyu helyzet volt. Julia csak aludt az agyacskajaban, en meg bogtem, neztem a kis fejet, amit szet fognak vagdosni, a kis testet, amit szinten szet fognak csovezni es szurkalni. Aztan kikuldtek, ot meg eltoltak a szemem elol. Megigertek, hogy szolnak, ha mar az ebresztoszobaba kerul, akkor mar ott lehetek. Az olyan masfel-ket ora. Hat nem szoltak, Julia nem ebredt olyan konnyen, igy nem lehettem mellette, mondjuk igy is nagyon komas volt, amikor legkozelebb lattam, mar ismet lent az intenziven. Meg segitettek a lelegzeset, emiatt aztan alig lehetett belole valamit latni a csoveket tarto fejpant es a sok kabel miatt.
Az intenziv most olyan volt, mint egy kelteto, ellentetben a megerkezesunket koveto egy hettel, amikor csendes kis reszlegnek nezett ki. Sok-sok baba volt, sok rokonnal: itt is korlatozva van elvileg, mint Budapesten, hogy hany ember mehet be a beteg babahoz (2), ennek ellenere egyesek tobben jottek be, testverek is ott lehettek (ha a szulo becsszora megigeri, hogy nem betegek, rohej). A sterilitas, a higienia, a duplan zarodo ajtok, a high-tech tejkonyha mind nagyon jok, de erdekes modon az emberi fertozesfaktorra sokkal kevesebb figyelmet forditanak - legalabbis Budapesttel osszehasonlitva.
Egy lelkes nover elhatarozta, hogy kenguruzzak, magamra teve bujjak Juliaval. A bokkeno csak az volt, hogy teljesen komas volt es mint irtam, ezer madzag logott ki belole, ami miatt aztan egy nagy szenvedes lett belole mindkettonk reszerol. Nemet mondani persze nem akartam, nehogy mar szar anya legyek.
Masnap vittek ot fel a gyerekosztalyra, aztan mar vegig ott is maradtunk. Julia egyre jobban lett, engem meg el-elborzasztott a fejbore ala beepitett cso es foleg a szelep latvanya, mert a kis fejen akkor azert jo nagynak nezett ki. A sebek szepen gyogyultak es o turhetoen evett, legalabbis amikor en etettem, idot, energiat nem kimelve. Egyebkent ez az etetesmizeria itt is nehezkes volt. Itt ugyan kevesebb gyerek jut egy noverre, de azert nem annyira, hogy esely legyen a 40-50 perces etetgetesre, igy itt is sokszor szonda lett a kaja vege. Meg kapta az antibiotikumot, de kozben mar annyira aktiv lett, hiszen gyakorlatilag a mutet utani napon, az en szulinapomon elerte a kiirt szulinapjat, hogy sokszor szetment a kezeben/lababan a branul, at kellett tenni. Meg vervetelek is voltak, naponta tobb is, ugyhogy szegenykem orditott eleget, annyiszor szurkaltak, alig birtam nezni, bogtem en is mellette. Kuldtek is volna kifele, de nem birtam azt sem megtenni, hogy nem vagyok vele. Olyan 8-9 nap mulva elkezdodtek olyan hangok, hogy ha szepen eszik, kiveszik a varratokat es leveszik vegre az antibiotikumrol, akkor akar haza is mehet. Mar eddigra ket honapos volt, meg egy arva percet nem toltott a szabad levegon, egy olyan napja sem volt, hogy valami drot, kabel, elektroda vagy infuzio ne tarkitotta volna a kis testet.
Szept. 25-en vegre leszedtek az antibiotikumrol es kivettek a varratokat, ami szinten nagy tortura volt. Eleve hogy a sima idegsebeszeti ambulacian a sok demecias neni kozott vartunk hosszasan. Minenestere tobbszorosen bebiztositittam lanyom nemét: ugyanazon nenik es bacsik tobbszor is rakerdeztek leany- avagy ferfiusagara. Julia jocskan zihalt a feji szalak kiszedese utan, a hasi varratnal meg meg is vagta a doki a hasat egy picit emiatt… Erre mar nem mondtam semmit, csak tunjunk el innen vegre.
Mar elotte is felajanlottak, hogy bent maradhatok ejszakara, ha akarok, de a Juliatol tavoli elhelyezes nem erdekelt, igy is reggeltol estig nala voltam, nem akartam ott aludni. De az utolso napra pont szabad lett egy fel baba-mama szoba es atmehettunk, hogy 24 orat egyutt gyakoroljunk. A szobatarsam egy torok no volt es a gyereke, aki szerintem nagyon rosszul nezett ki, felnottes arca volt, de a feje maga nagyon kicsi es lapos volt, lecsuszott fulei voltak es zihalva lelegzett. Eddigi 8 honapjabol kb. hetet korhazban toltott, de az anya, valahogy igy vedekezett a bizonyossag ellen, egyszeruen nem akarta megerteni, amikor kerdeztek tole, hogy van-e hasonlo fizimiskaju ember a csaladban, netan az apa nez igy ki. Hatha csak valami oroklodo kinezet, nem pedig egyeb, sulyos problema, kisebb, csokevenyes agy. Mivel ejszaka az o fiahoz tobbszor is bejottek az orvosok, o le sem kapcsolta a lampat. En egy szemhunyasnyit nem aludtam, bar nem is hianyzott abban a pillanatban. Nagyon jol ment minden etetes, bar attol tartok, Julia is erezte, mi a tet - ugyes evessel a hazamenetel - es mindent szo nelkul betomott magaba, a legembertelenebb idopontokban is. Itt meg nyomast is gyakoroltak rank, hogy pelenkazzuk a gyereket hajnalok hajnalan. Alig tudtam kijatszani az őröket. 27-en aztan vegre kitoltottek igy-ugy a papirjainkat es jottunk vegre haza, sajat kis szerkojaban, autosuleseben, nem is tudom, miota vartam erre. Az igazan szep nap volt. Petra pont jott ki arra a hetvegere, pont szembetalalkoztunk, amikor elhagytuk a korhazat, igy szinte olyan volt, mintha tenyleg aznap jottunk volna ki, mintha tenyleg csak az iment szuletett volna.
Pontosan 2 honapig volt Julia korhazban. Nagyon nehez idoszak volt ez mindannyiunknak. Orulok, hogy o erre nem fog emlekezni. Bar hogy milyen nyomokat hagy egy ilyen elmeny a gyerekben, azt nem tudom. Az biztos, hogy azota is nagyon kedves, nem siros, csendes gyermek, huncut mosollyal avagy szelid bolcsesseggel az arcan. Mintha csak tudna, hogy nem a vilag vele, ha egy kicsit feszul a hasaban a levego, avagy epp nedves a pelenka. Ennel vannak sokkal nagyobb problemak. A sirast valoszinu arra tartogatja, ha van valami komoly baja. Nem kialt soha farkast, ez nagyon rendes tole. Ma mar 6 honapos, pont ahogy ezt irom, ezidotajt lattuk ot eloszor Daniellel ketten, eltekintve attol a par masodperctol, amikor en ranezhettem a szuletese pillanataban. Tudom es lattam is, hogy a mienknel van sok szaz es ezer sokkal rosszabb eset es tragikusabb tortenet. Az esely, hogy velunk ez tortenjen, nagyon kicsi volt. Neztem egy statisztikat a liszteriozisos betegekrol Magyarorszagon tavaly: augusztusban 2 bejelentett (=sulyos) eset volt: mi ketten Juliaval. Ilyen az, mar sokadszor, amikor eletre kel a statisztika es nevet kapnak az abra oszlopai.
Sokat toprengtem, hogy ennek igy kellett-e lennie vagy nincs ebben semmi rendszer, van aki sziv, van aki (még) nem. Nem hiszem, hogy csak azoknak oszt ki ilyet a sors, akik tenyleg kibirjak majd, akik erosek vagy kivalasztottak. Sok gyenge, szerencsetlen embert lattam, akik szinten nagyon kemeny helyzetben voltak, akik 5-6 honapig voltak a korhazban, akik biztosan nem tudjak majd fejlesztgetesekre jaratni a gyerekuket, akiknek meghalt a gyermekuk es a szerveit ajanlottak fel masnak, aki 40 evesen vegre lombikkal anya lett es a gyermekei most elet-halal kozott lebegtek, akinek a bele 0 eves koraban ki volt vezetve a hasan at valami sulyos fertozes miatt. Akin tobb vagas volt, mint sertetlen resz. Akinek az anyukajanak liternyi teje volt, de nem adhatta oda a gyerekenek, mert az sulyos anyagcserebetegsegben szenvedett. Szoval tudom, hogy nekunk egyatalan nem rossz, sot jo. Mert Julia tulelt egy olyan fertozest, aminek a halalozasi aranya nagyon magas, akar 50%, a serules, maradando suketseg, vaksag es egyeb idegrendszeri problemak, benulas elofordulasa szinte mindennapos egy ilyen utan. Es megis. Az a kicsi esely, amivel megkaphattuk a fertozest a visszajara fordult, es az ugyanolyan kis eselyu teljes gyogyulas is bekovetkezett, meg ha egy kis beepitett segitseggel is. Amikor a Down szurest csinaltak nalam, es lattam, hogy 1:62000-hez az esely, azt mondtam, hogy tehat nem lesz az. Ehhez annyit, hogy a fenti megbetegedes ill. ilyen jo meggyogyulas eselyei mindket esetben 1:10 000 000 korul mozognak…
Csak ennyit akartam leirni, mar nagyon regota terveztem, most vegre kesz. Elobb-utobb a fejeses mizeria is vegeter, Julianak is nagy haja no, es latszatra mar semmi nem fog arra emlekeztetni, hogy min ment o es vele egyutt mi is keresztul. Olyan nap nincs, amikor ne gondolnek ra, a multra es a jovore, tervezett es esetleges tervezetlen beavatkozasokra, mutetekre, de mar nem ez uralja a gondolataimat. Egy nagy szabadsag szallt rank, lelki hatarnelkuliseg es korlatozasok nelkuli boldogsag.
Ha most tudnam, hogy a kovetkezo gyerekemnel ketszer ennyi szenvedes var rank, akkor is belekezdenek, az biztos. Mert nincs annyi banat, ami felulirna azt a boldogsagot, amit Julia jelent nekunk. Ő igazi hős… hát szülőként megpróbálunk felnőni hozzá.

Puszi,

Eszter